És sorolja: egy turistacsalogató látványossággal kevesebb, több tízezer látogató hiányzik majd miatta Budapestről és az országból, minimum százmilliós veszteség!

A tűzijátékiparban dolgozó több ezer ember túlnyomó része utcára kerül. Munkanélküli segélyek, szociális juttatások – minimum százmilliós veszteség!

Legnagyobb nemzeti ünnepünket nem ünnepelhetjük meg a hagyományok szerint méltóképpen – felbecsülhetetlen, pénzben ki nem fejezhető veszteség!

Ajánlom – mondja – annak a százharmincezer okos embernek, aki eddig aláírta ezt a felhívást: nyúljanak a zsebükbe, és tegyenek le egy-egy ezrest az árvízkárosultak javára. Nem halnak bele, és ennek nincsenek olyan negatív társadalmi hatásai, mint az “okos” tűzijátékos javaslatnak. – Ja, és még egy dolog: a hülyeség akkor is hülyeség marad, ha sokan csinálják egyszerre.

- Nem tudok mást mondani: IGAZA VAN! Nem olyan nagy a baj, hogy az eszünk is elmenjen tőle! Hagyjuk a tűzijátékot, és ha segíteni akarunk, ne a más zsebéből tegyük.

Amúgy privát véleményem: az aláírók kevés kivétellel a szellemi mélyszegénységben élők közül kerülnek ki, akik ugyanígy bevették Gyurcsány, Bajnai és a többiek demagóg szövegét is.

Ugyanez más szemszögből:http://vilagutazo.wordpress.com/2010/06/24/elmaradhat-az-augusztus-huszadikai-tuzijatek/

Megrendelhető minikönv

Szabadkígyós nem hagy nyugton. Ez az Ybl tervezte kastély, még ipari kiegészítőivel is: a hatalmas bádogredőnnyel a teraszra nyíló nappalin, a házikápolna tetejével, ami kísértetiesen emlékeztet a Keleti Pályaudvar egynémely tetőmegoldására – nem taszít, hanem vonz.

Aránytalanságában a lovakirályok százévekig toldozott-
fodozott, bűbájosan céltalan tornyokkal ékesített palotáit látom, homlokzata az elfordított toronnyal, a klasszicizáló párkányzattal és a reneszánsz boltívekkel meseszerűen vidám.

Tovább…

Ebben a meglehetősen bárgyú szlogenben benne foglaltatik a huszadik század haladáskomplexusa. A “fejlődés”, a “haladás” fogalma társadalmi szinten rendszerint a “technikai fejlődés” fogalmával azonosul. A technika ebben a században valóban rendkívüli intenzitással fejlődik, valami egyre gyorsuló, daganatszerű burjánzással, és fejlődése az általánosan elfogadott tézis szerint az emberiség javát szolgálja.

Nomármost, hogy mi az emberiség java, azt elég nehéz eldönteni. Még az egyes ember se képes egyértelműen meghatározni, mi a jó az ő számára, nemhogy egy többmilliárd egyedből álló individuumkonglomerátum. Az emberiség csak a kiválasztott vezetőkön keresztül képes önmagát és szükségleteit meghatározni. A vezetők kiválasztása pedig épp eléggé esetleges ahhoz, hogy ne a többség, és végképp ne az egész érdekeit képviseljék.

Egy ismerős mozdulat...

A vezetők elsősorban a saját érdekeiket képviselik, és e sajátos érdekképviselet hajtja a világot, úgymond, előre. De mielőtt személyiségvizsgálatnak vetnénk alá a politikusokat, meg kell mondanunk: semmiben sem különböznek az adott társadalom átlagemberétől, mindössze a befolyásuk alá vont folyamatok nagyobb horderejűek. A politikai vezetőket mindig gazdasági érdekcsoportok irányítják, a gazdasági érdekcsoportokat pedig a könnyű, gyors profitszerzés vágya mozgatja. Tovább…