Modern mitológia – A haladás mítosza

“Haladjon Ön is a korral – süssön Váncza* sütőporral!”

Ebben a meglehetősen bárgyú szlogenben benne foglaltatik a huszadik század haladáskomplexusa. A “fejlődés”, a “haladás” fogalma társadalmi szinten rendszerint a “technikai fejlődés” fogalmával azonosul. A technika ebben a században valóban rendkívüli intenzitással fejlődik, valami egyre gyorsuló, daganatszerű burjánzással, és fejlődése az általánosan elfogadott tézis szerint az emberiség javát szolgálja.

Nomármost, hogy mi az emberiség java, azt elég nehéz eldönteni. Még az egyes ember se képes egyértelműen meghatározni, mi a jó az ő számára, nemhogy egy többmilliárd egyedből álló individuumkonglomerátum. Az emberiség csak a kiválasztott vezetőkön keresztül képes önmagát és szükségleteit meghatározni. A vezetők kiválasztása pedig épp eléggé esetleges ahhoz, hogy ne a többség, és végképp ne az egész érdekeit képviseljék.

Egy ismerős mozdulat...

A vezetők elsősorban a saját érdekeiket képviselik, és e sajátos érdekképviselet hajtja a világot, úgymond, előre. De mielőtt személyiségvizsgálatnak vetnénk alá a politikusokat, meg kell mondanunk: semmiben sem különböznek az adott társadalom átlagemberétől, mindössze a befolyásuk alá vont folyamatok nagyobb horderejűek. A politikai vezetőket mindig gazdasági érdekcsoportok irányítják, a gazdasági érdekcsoportokat pedig a könnyű, gyors profitszerzés vágya mozgatja. Tovább…